WC

A WC (Water Closet) angol és részben francia eredetű szavak rövidítése. Eredete az időszámítás előtti 25. század környékére tehető. Egyes vélemények szerint Mezopotámiából származik. Az "ős-toilet" –amelynek néhány kőből faragott példánya fennmaradt- egy megfelelő nyílással elátott ülőhely volt, amelyből a "termést" alul egy váju gyűjtötte össze és továbbította egy csatornába. Mintegy ezer évvel később a Rómaiak átvették és tovább fejlesztették a nagyon kezdetleges megoldást. A korabeli WC öblítése néha tengervízzel történt, így nem csak kellemes, hanem rendkívül hasznos volt, hiszen a sós öblítővíz a kórokozók nagy részét is elpusztította.

Az illemhelyek fejlődése szoros összefüggésben van a szennyvízcsatornázással. Az ókori Európa városaiban gyakran építettek csatornahálózatot, amelyeket általában esővízzel vagy valamilyen természetes vízfolyással öblítettek át. Ez mai szemmel nézve elég környezetszennyezőnek tűnhet, de alkalmas volt arra, hogy a sűrűn lakott területekről eltávolítsa a járványok melegágyát.

Napjainkban a WC (melyet angol water closet-nek hívtak), egyik higiénés eszközünk, melyet magyarul illemhely-nek nevezünk. A szerkezet, az emberi anyagcsere végtermékének "gyűjtőhelye"; melyet a szennyvíz-csatornába vezetnek. A vízöblítéses vécé medencéjében vízoszlop ún. szifon zárja el a csatornától a helyiség légterét, így a csatornából származó kellemetlen szagokat jelentősen elzárja.

A legújabb, "intelligens vécék" már nemcsak a tisztaságról gondoskodnak hanem kényelmi szolgáltatásokat is nyújtanak. Japánban gyártottak (egyenlőre csak ott elterjedt) olyan wc ülőkét, ami sok hasznos dologgal van felszerelve, mint például a nyomásszenzor, ami automatikusan bekapcsol ha ráülnek és mechanikusan szabályozható a hőmérséklet, elemzik az anyagcsere végtermékét, és tájékoztatják a felhasználót az egészségi állapotáról. Talán túl sok is a jóból és mivel angol szöveg nincs rajta, így nekünk nyugati embereknek, talán az is problémás lehet, melyik gombot nyomjuk meg az öblítéshez.